ÉNEKLŐ ISKOLÁK – 1950, 2020

70 éve indult el hazai közoktatásunkban

az első ének-zenei általános iskola

 

„(…) az az iskola, amely mintaképe lehet minden

általános iskolának, ha teljes embert akar nevelni.

Szaporítása lassanként megoldana egy
csomó máskép megoldhatatlan kérdést (…)”

Kecskemét, 1960. november 2.

Kodály Zoltán

 

A 2020-as év jubileumi év. Éppen 70 évvel ezelőtt, 1950-ben alakult meg Kecskeméten az ország közoktatásában elsőként az olyan általános iskola, ahol mindennap énekeltek-zenéltek a tanulók, majd a későbbi években ezek az iskolák szereztek világhírnevet a magyar ének-zene oktatásnak. Eredményeiket igazolja, hogy az itt megvalósuló zenepedagógiai módszer, az un. Kodály-módszer felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség jó Megőrzési Gyakorlatok jegyzékébe, 2016. december elsejei dátummal.

A nemzetközi elismerés és a jubileumi évforduló jó lehetőséget ad Egyesületünknek arra, hogy felhívjuk a figyelmet az ének-zenei általános iskolákban folyó hatékony és eredményes munkára, aminek során a szakszerűen és fokozatosan felépített tananyaggal, megfelelő gyakoriságú óraszám mellett, a megfelelő képzettséggel rendelkező énektanárok vezetésével az itt tanuló gyermekek életre szóló tudást és érzelmi nevelést kaptak és kapnak napjainkban is.

Egyesületünk, a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület tagjai a művészeti nevelés széles palettáját képviselik óvodától az egyetemig, és általában több diplomával rendelkeznek. Többségükben még ahhoz a nemzedékhez tartoznak – akiket bár gyermekként –, de még személyes élmények fűznek a kodályi zenepedagógiához.

A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület megalapításakor, közel két évtizeddel ezelőtt, működésének céljaként a következőket fogalmazta meg:

„Kodály zenepedagógiai hagyományának ápolása, a kor nevelési elvárásait figyelembe vevő pedagógiai kezdeményezések (…) publikálása és a közoktatásban való hasznosításának elősegítése. (…)

Egyesületünk e célok megvalósítása érdekében folytatja tevékenységét a következő területeken: nevelés és oktatás, tudományos igényű ismeretterjesztés, kulturális tevékenység, és a kulturális örökség megóvása.

A 2010-ben első alkalommal akkreditált  tanár-továbbképzési programunk bemutatása óta közvetlenül is tapasztaljuk, hogy a társadalom nagy része előtt, a magas iskolai végzettséggel rendelkezők –, sőt még a zenei szakemberek előtt is mára már egyre kevésbé ismert Kodály Zoltán holisztikus szemlélete a gyermekkori művészeti tevékenységek életre szóló pozitív hatásáról és a zenei nevelés életminőséget meghatározó szerepéről.

„Tehetséggondozás Kodály szellemében” címmel. kidolgozott 30 órás akkreditált tanár-továbbképzési programunkban éppen ezért különös gonddal vettük figyelembe korunk társadalom-, és természettudományi vizsgálati eredményeit, valamint a 21. század társadalmi és nevelési kihívásait is.

Képzési programunkkal, könyv kiadványainkkal, DVD filmjeinkkel és egyéb oktatási segédanyagainkkal Kodály Zoltán napjainkban is érvényes és hatékony zenei nevelési koncepciójára kívánjuk felhívni a figyelmet és gyakorlati foglalkozásokon be is mutatjuk azokat.

Tanár-továbbképzéseink során egyben biztosítjuk annak a lehetőségét is, hogy a gondosan és igényesen elkészített oktatási segédanyagaink, kiadványaink a résztvevőkön keresztül eljuthassanak saját iskolájukba is, nevelési értekezletekre, az iskolai könyvtárakba, szülői értekezletekre, hogy minél több ember megismerhesse a hagyományőrző és egyben korszerű művészetpedagógiai metódusokat.

Az interneten megjelenő, nagy olvasottságú www.parlando.hu, zenepedagógiai folyóiratban megjelenő cikkeink bemutatják a kodályi zenepedagógia sokirányú hatását korunk új kihívásainak tükrében is.

Ezt jelzik már címükkel is megjelent írásaink, például: „Az életminőség és a kodályi zenepedagógia” (www.parlando.hu, 2018/8. sz.), „A kodályi zenepedagógia szerepe a családalapításban és a gyermekvállalásban” (www.parlando.hu, 2019/2 sz.), valamint „Ének-zenei általános iskolák, mintaiskolák a közoktatásban és a tehetséggondozásban” címmel megjelent írás (www.parlando.hu, 2019/4. sz.).

A Psalmus Humanus Egyesület „Tehetséggondozás Kodály szellemében” címmel kidolgozott 30 órás akkreditált, integrált tanár-továbbképzési programja differenciáltan kínál lehetőséget a tanárok érdeklődésének, a növendékek adottságainak, valamint az intézményük hagyományainak leginkább megfelelő művészetpedagógiai módszerek kiválasztásához a napi iskolai munkában.

A különféle művészeti metódusok segítséget adnak

– a kiemelkedő képességű tanulók tehetséggondozásához,

– az átlagos képességűek kibontakoztatásához,

– a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásához és

– a fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedéséhez, amennyiben biztosítják számukra az eredményes ének-zene tanításhoz szükséges feltételeket a hazai közoktatásban.

A 2020-as jubileumi év alkalmából Egyesületünk megkereste, majd nagy örömünkre teljes mértékű támogatást kapott a Kecskeméti Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar Vezetőségétől, hogy a régebben Kecskeméti Református Tanítóképző Intézetnek elnevezett intézmény gyakorlóiskolai tanárának, Nemesszeghyné Szentkirályi Mártának, a Kecskeméti  Ének-Zenei Általános Iskola alapító igazgatónőjének tiszteletére (aki itt kezdte el pedagógusi pályafutását), az ősz folyamán az intézet épületének egyik és már pontosan megnevezett szobájában állandó kiállítást rendezzünk be, és emlékére a szobát is átnevezve róla. Valamint lehetőséget kapunk arra is, hogy a kiállítás megnyitását emlékünnepség megrendezésével kapcsoljuk össze.

Az emlékünnepség alkalmával Nemesszeghy Márta egykori lakóházának falán lévő emléktáblát is meg kívánjuk koszorúzni, ahogyan ezt tettük 2003. október 11-én a Iskola alapító igazgatónőjének, Nemesszeghyné Szentkirályi Márta halálának 30., és születésének 80. évfordulója tiszteletére Kecskeméten, a Budai utca 14.szám alatti ház falánál.

Visszatérve napjaink eseményeihez, legutóbbi alkalommal a 70. jubileumi évforduló évében, 2020. március 6-8-ig ismét alkalmunk volt tanár-továbbképzést tartani HANGRÓL HANGRA… AZ IFJÚSÁG KÓRUSÉNEKLÉSÉÉRT címmel a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége – KÓTA és a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület közös szervezésében. Az ország különböző részeiből érkező tanítók, ének-zene tanárok Adaptációs terveikben számoltak be a képzésen szerzett tapasztalataikról, amelyek közül többük dolgozata a www.parlando 2020/3.számában TEHETSÉGGONDOZÁS KODÁLY SZELLEMÉBEN címszó alatt elolvasható.

 

Budapest, 2020. május 12.

K.Udvari Katalin

gordonka – és szolfézstanár

a Psalmus Humanus

Művészetpedagógiai Egyesület

alapító elnöke (2002)

a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola

legelső osztályának egykori tanulója (1950–1958)

 

 

PSALMUS HUMANUS

„A zene mindenkié!” Kodály Zoltán (1882–1967)

címmel készült 60 perces DVD filmből részlet

 

​  

 

 

Tartalom

 

1. Válogatás a „Tehetséggondozás Kodály szellemében” elnevezéssel tartott tanár-továbbképzéseinken elhangzott előadásokhoz készült prezentációk anyagából
2. Válogatás az Egyesület kiadványaiból
3. Válogatás az Egyesület tevékenységéről megjelent írásokból. (www.parlando.hu)
4. A Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola életét bemutató díjnyertes pályázat (1998)
   Készítette: dr. Locsmándi Miklósné Várady Klára, a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola legelső osztályának egykor tanulója (1950-1958)

 

 

I. Válogatás a „Tehetséggondozás Kodály szellemében” elnevezéssel
tartott tanár-továbbképzéseinken elhangzott előadásokhoz
készült prezentációk anyagából

 

 

K.Udvari Katalin:

Kodály Zoltán (1882–1967) zenepedagógiai öröksége a magyar zeneoktatásban

 

​

 

 

Zenél a ház – kisfilm

Pécsi Sebestyén Ének-Zenei Általános és Alapfokú

Művészeti Iskola

Tanár: Vass Veronika

 

​

 

 

Dr. Pásztor Zsuzsa:

Zenei munkaképesség-gondozás

 

​

 

 

Kaibinger Pál:

Zeneoktatás a gyógypedagógiában. Az ULLWILA színes kotta alkalmazása.

 

​

 

 

Dr. Pásztor Zsuzsa:

A zenei munkaképesség-gondozás eszközei

a sajátos nevelési igényű gyermekek zeneiskolai oktatásában

 

​

 

 

Bertalan Edit:

Művészeti Nevelés a képességfejlesztés szolgálatában

 

​

 

 

 

Dr. Kovács Henrik:

A néptánc tanításban rejlő oktatási és nevelési lehetőségek

 

​

 

 

A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület
oktatási segédanyagai:

„A zene mindenkié!” Kodály Zoltán (1882–1967) – DVD film 60 perc
A 60 perces magyar nyelvű DVD film elkészítését, majd angol, német és francia nyelvre fordítását
az UNESCO, illetve a Magyar UNESCO Bizottság, valamint az NKA támogatta.

„A zene mindenkié!” Kodály Zoltán (1882–1967) – CD 10 perc

Integrált művészeti nevelés az iskolában és a családban. – Könyv A5, 155 oldal

K.Udvari Katalin: MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KINCSESTÁR –
Válogatás dr. Maróti Gyula (1912–2000) a Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA)
alapító főtitkárának magán dokumentum-gyűjteményéből.
PÜSKI KIADÓ, 2015 – Könyv B5, 350 oldal, hangzó CD melléklettel

Tehetséggondozás Kodály szellemében- A/8591/2016
PAT Továbbképzési program (30 óra)
Képzési segédanyag
Szerkesztette: K.Udvari Katalin

 

 

A PARLANDO zenepedagógiai folyóiratban megjelent írások:

„Tehetséggondozás Kodály szellemében” – 30 órás akkreditált tanár-továbbképzési program:

A képzési program elméleti kidolgozása. www.parlando.hu – 2018/6. sz. – (3/1)

A képzési program a gyakorlatban. www.parlando.hu – 2018/7.sz. – (3/2)

Életminőség és a kodályi zenepedagógia. www.parlando.hu – 2018/8.sz. – (3/3)

A legutóbbi képzésen résztvevők beszámolóiból. www.parlando.hu – 2020/3.sz.

 

 

A Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola

tevékenységének bemutatása  –

a Pro Renovanda Cultura Hungariae

„Kodály Zoltán Szakalapítvány” felhívására készült

díjnyertes tanulmány –  1998.

 

A tanulmányt készítője: dr. Locsmándi Miklósné Várady Klára, az iskola tanára 1971-től, majd igazgatója 1988-tól 2006-ig, a Kecskeméti Ének Zenei Általános Iskola legelső osztályának egykori tanulója (1950-1958)

(Megjelent: „PSALMUS HUMANUS” Ének-Zenei Általános Iskola. Kecskemét, 1950. PÜSKI KIADÓ 262-279. old.)

 

 

PÉCSI SEBESTYÉN ÁLTALÁNOS ÉS ZENETAGOZATOS ISKOLA

1041 Budapest, Lőrincz utca 35–37.

 

Tartalomjegyzék

 

Bevezetés

 

 I. Az iskola és a zenei általános tagozat rövid története

 

 II. A zenei tagozaton folyó munka bemutatása

 1. Az ének-zene tagozat

 2. A hangszeres tagozat

 3. Az ének-zene tagozaton felhasznált tananyag, módszerek, eszközök

 

 III. A zenei tagozat sajátos kérdései

 1. A zenei képességek kérdései

 2. A zenei általános és a személyiség fejlődés

 3. Iskola vezetés és tantestület

 

 IV. A zenei tagozat az általános iskola keretei között

 1. A kiválasztás kérdései

 2. A zenei általános vonzásköre

 3. A zenei nevelés hatása más tárgyak oktatására

 4. Tehetséggondozás

 5. A zenei általános, mint kulturális központ

 6. Továbbtanulás

 7. A végzett növendékek utóélete

 

Befejezés

 

I. Az iskola és a zenei általános tagozat rövid története

A mai Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola legkorábbi jogelődje az 1882-ben megnyílt ideiglenes polgári leányiskola volt. Az azóta eltelt több, mint egy évszázad során az iskola székhelye, neve, profilja több alkalommal változott.

     Az iskola ének-zene tagozata 1957-ben alakult meg. A tagozat megerősödésében elévülhetetlen érdemeket szerzett dr. Kerényi Mihályné, aki nyugállományba vonulásáig nagy szeretettel és nagyszerű eredményekkel tanította az alsó tagozatos osztályokat.

Az ének-zenei tagozatos gyors fejlődésnek indult, s az 1960-as évek közepétől rádió felvételek, nyilvános fellépések, sikeres vetélkedők jelezték az új iskolai kultúra szárba szökkenését.

A hetvenes-nyolcvanas években megszilárdult a tagozat, kialakult az iskola karaktere, megkülönböztető presztízse, majd a nyolcvanas évek végétől újabb fejlődési szakasz következett be. 1989-ben létrejött a hangszeres tagozat, 1990-ben Camerata Piccola néven megalakult az iskola zenekara, az iskola együttesei egy sor bel-és külföldi vendégszereplésen vettek részt. Az iskola 1995-ben vette fel az újpesti születésű és mindvégig újpesti lakos Pécsi Sebestyén, neves orgonaművész nevét. Az ének-zenei tagozat gyors fejlődésének egy újabb kiemelkedő eseménye volt 1997. tavaszán a tagozat létrejöttének 40. évfordulója alkalmából a Zeneakadémia nagytermében tartott nagy sikerű ünnepi hangverseny.

A magyar alap- és középfokú oktatási rendszer újabb átalakítása nem kedvezett az ének-zene tagozatú iskoláknak, az iskolaköteles korosztályok létszámának csökkenése pedig egy sor általános iskola számára tragikus következményekkel járt Újpesten is. E kedvezőtlen objektív folyamatok ellenére és közepette a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola napjainkban a jól működő és jó hírű iskolák közé tartozik.

 

II. A zenei tagozaton folyó munka bemutatása

Amint az iskola történetének bemutatásakor említettük, iskolánkban működik hangszeres tagozat is. Így a Pécsi Sebestyén iskola esetében az alábbi három tagozatról beszélhetünk:

• általános tantervű általános iskolai tagozat (röviden: normál tagozat vagy általános tagozat),
• ének-zene tantervű általános iskolai tagozat (röviden: ének-zene tagozat),
• zeneiskolai tagozat (röviden: hangszeres tagozat).

 

A rövidség kedvéért az utóbbi két tagozat együttesét zenei tagozatnak hívjuk.

Az alábbiakban röviden bemutatjuk az ének-zene tagozat és a hangszeres tagozat működésének főbb sajátosságait, a felhasznált tananyagok és az alkalmazott módszereket és eszközöket.

 

1. Az ének-zene tagozat

Az ének-zene tagozat megalakulása után évtizedekig évfolyamonként egy tagozatos osztály indult. Először 1985-ben indítottunk két, párhuzamos zenei osztályt. Úgy találtuk, hogy a szülők között erőteljes az igény a tagozat iránt, ezért 1990. óta minden évben két zenei osztályt indítunk. Míg a 80-as évek elején négy párhuzamos osztály közül egy volt zenei, ma háromból kettő.

Az ének-zenei tagozatra un. „meghallgatás” után, válogatás révén lehet bejutni. A meghallgatás intézménye megszokott az ének-zenei általános iskolákban, bár a jelentkező gyermekekkel szemben támasztható követelményeket illetően semmilyen előírás, irányelv nem ismert. Iskolánkban a meghallgatás célja nem a muzikális gyerekek kiválogatása, mivel tapasztalataink szerint minden egészséges gyerek magában hordozza a zene szeretetének, élvezetének és művelésének képességét. Sokkal inkább azt szeretnénk a meghallgatással elősegíteni, hogy olyan gyerekek kerüljenek hozzánk, akik általános értelmi-érzelmi adottságaikkal meg tudnak felelni az általános iskolában elvárhatónál magasabb teljesítmény követelményeknek. Ugyanakkor világosan szeretetnénk jelezni azt is, – elsősorban a szülőknek – hogy az ének-zenei tagozat valami többletet ad, de ehhez többlet erőfeszítés szükséges. Ezt a többlet erőfeszítést nem csak a felvett gyermekektől, de a szüleiktől várjuk, mégpedig az iskolai dolgokkal való fokozott törődés, a gyermek előrehaladásának segítése formájában. Az ének-zenei tagozatos osztályba bejutni nem jog, hanem vonzó lehetőség, melynek lényegét a szülők döntő többsége gyorsan megérzi és megérti.

Nagyon fontos, hogy a meghallgatás nyomán bejutott gyerekek szülei a továbbiakban is – 8 éven keresztül – folyamatosan érezzék, hogy gyermekük különleges lehetőségek között tanul, a zenei osztályba járás valami fontos többletet jelent.

Az ének-zene tagozat „utánpótlásának” egyik fontos forrása 1993. óta a Dalos­játék, melyet iskolánk az óvodások számára szervez, s melyet képzett énektanár tart. A Dalosjáték évenkénti létszámai jelzik, hogy önmagában ez a „toborzási” forma is biztosítaná évente két ének-zenei osztály indítását.

 

1993/94   40     1996/97    39

1994/95   40     1997/98    40

1995/96   45     1998/99    52

 

Meggyőződésünk, hogy kiválasztási rendszerünk is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Újpest belvárosi rekonstrukció során körzetünk szomszédságában bekövetkezett iskola építkezésének, az ezek nyomán végrehajtott körzet módosítások, és az egyre mélyülő demográfiai hullámvölgy ellenére is iskolánk ma is teljes kapacitással dolgozhat.

A Dalosjáték sajátos zenei iskolai-előkészítőként működik. A kicsik szívesen vesznek részt a korosztályuknak megfelelő, játékos foglalkozásokon, s a szülők is örülnek a lehetőségnek. Az ének-zene tagozat működésmódja érdemben nem tér el a megszokottól. Az ének tantárgy oktatása emelt óraszámban történik. A konkrét óraszámokat a tantestület adottságai és a finanszírozási lehetőségek határozzák meg. A NAT hatályba lépésével az első és hetedik osztályban csökkenteni kellett az óraszámokat, a többi évfolyamok esetében az önkormányzat támogatása egyelőre lehetővé teszi a magasabb óraszámok fenntartását. Két hetes ciklusokat tekintve jelenleg óraszámaink az alábbiak:

 

ének-zenei tagozat       általános tagozat

1. osztályban:                6 óra                          2 óra

2. osztályban:              10 óra                          4 óra

3. osztályban:              10 óra                          4 óra

4. osztályban:              10 óra                          4 óra

5. osztályban:                7 óra                          4 óra

6. osztályban:                6 óra                          3 óra

7. osztályban:                6 óra                          2 óra

8. osztályban:                7 óra                          2 óra

 

Az ének-zene tagozat hagyományos, évenkénti „szertartása” az Évzáró Hangverseny, melyen minden osztály bemutatja tudását. Mára ezek a hangversenyek a bőség zavarával küzdenek, mert a 16 osztály akkor is az „elviselhetőnél” hosszabb és gazdagabb műsort állít ki, ha mindegyik osztály önmérsékletet tanúsít.

Az ének-zene tagozat célkitűzéseinek segítését szolgálja az iskolánkban az alsótagozaton 1994-ben bevezetett néptánc. Hetente egy testnevelési órán gyermekeink a néptánc alapjaival ismerkednek meg. (A NAT bevezetésével a hetedik osztályban is megjelenik a tánc.)

 

2. A hangszeres tagozat

A hangszeres tagozat létrehozásának két fő oka volt.

Az egyik ok általános zenepedagógiai jellegű. Felismertük, hogy az európai zenekultúra évszázadok alatt felhalmozott értékeinek megközelítése, megszeret/tet/ése nem lehetséges a csupán az éneklésre és elméleti ismeretekre korlátozott oktatás keretei között, nélkülözhetetlen a hangszeres zenekultúrával való közelebbi kapcsolat. E megközelítésben nem csak a konkrét hangszeres gyakorlás – ritkábban szereplés – személyes tudat- és ízlésformáló hatásáról van szó, hanem a dolgok magasabb egyensúlyáról is, az énekelt és hangszeres, a közösségi és egyéni teljesítmények párhuzamos, egymást kiegészítő élményéről.

A másik ok hétköznapibb. Tapasztaltuk, hogy a tandíjas rendszerű iskolai oktatásban résztvevő gyerekek kiválaszt/ód/ása – a szülők személyes ambícióitól és anyagi helyzetétől függően – esetleges.

Mindezek alapján hangszeres tagozatunk filozófiája: tanulhassanak hangszert iskolánkban ingyenesen azok a gyerekek, akik képességeik és teljesítményük alapján arra érdemesek.

Van egy harmadik szempont is, mely ugyan nem ok, de nem is érdektelen. Az ének-zenei tagozaton tanulók zeneelméleti tudása megfelel a zeneiskolai szolfézs tárgy keretében megszerezhető tudásnak. Így növendékeinknél „megtakaríthatjuk” a szolfézs órák ráfordításait.

A hangszeres tanszak létrehozatala természetesen sohasem volt tisztán ideák, szándék, vagy akarat kérdése, meg kellett teremteni a finanszírozási feltételeket is. Szerencsére az iskola fenntartásáért felelős szervek kezdettől fogva rokonszenvvel fogadták kezdeményezésünket, s fokozatosan sikerült megvalósítanunk elképzeléseinket. Támogatásukat annak ellenére is élveztük és élvezzük, hogy Újpesten nagy hagyományokkal rendelkező, az iskolánkkal azonos háztömbben jól működő zeneiskolája is van. A két iskola közötti verseny helyzet rivalizálásához talán vezetett, de konfliktushoz nem, sőt egyes esetekben együttműködésre is sor került.

A hangszeres tagozatot 1989-ben hoztuk létre, először csak zongora tanszakkal, később (1992-ben) hegedűvel és csellóval bővítettük a hangszer tanulási lehetőségeket. Mint mindenütt, nálunk is zongora iránt a legélénkebb az érdeklődés, ezért hangszert tanuló növendékeink nagyobb része ma is zongorát tanul. Az 1998–99-es tanévben a tanári státusok és növendékek száma az alábbiak szerint alakult:

 

                hangszer               tanári státus               növendék

                zongora                      2,5                             55

                hegedű                       0,5                             13

                gordonka                    0,5                             17

 

A hangszeres tanszak elveink szerinti működéséhez az is szükséges, hogy azok a növendékek, akiknek családi háttere a saját hangszer megvásárlását nem teszi lehetővé, az iskola hangszerein gyakorolhassanak. Ennek érdekében iskolánk – a költségvetési lehetőségektől függően – rendszeresen vásárol, vagy kölcsönöz hangszereket.

A hangszeres tagozatban szabály, hogy minden növendéknek legalább egyszer, a tanszak évzáró hangversenyén nyilvánosság előtt szerepelnie kell. Valójában évente több szereplési lehetőség is van, növendékeink rendszeresen kamaráznak, a más tanszakok hangversenyein „vendégszerepelnek”. A legtehetségesebbek természetesen az iskola más rendezvényein is bemutatják tudásukat.

A tanszaki hangversenyek – tanáraink ambíciója nyomán – sajátos belső, iskolai ünnepekké alakultak, melyek a zeneoktatás világát kinyitják az iskolát körülvevő nyilvánosság felé, és így jelentősen hozzájárulnak az iskola általánosan pozitív képének erősödéséhez.

A hangszeres tagozat erősödésével egyre nagyobb problémánk, hogy nincs megfelelő méretű hangversenytermünk. Egy-egy tanszaki hangverseny megrendezéséhez eddig is igénybe vettünk arra alkalmas termet (Régi Zeneakadémia, Rádió Márványterem), a bérleti díjak mértéke azonban e megoldást egyre inkább lehetetlenné teszi. Tanulmánytervet készíttettünk a padlástér beépítésére, a kivitelezéshez szükséges pénz azonban nem áll rendelkezésre.

 

3. Az ének-zene tagozaton felhasznált tananyag, módszerek, eszközök

A zenei írás-olvasás tanításának módszereként a „Kodály módszer” hagyományos elemeit alkalmazzuk:

• az zenei anyanyelv-világnyelv megismerése a gyermek-játékdaltól a felnőttek dalain át a zeneirodalom remekeiig,
• szolmizálás kézjelről és írásjelről,
• fokozatos lapról olvasási készség fejlesztés,
• fokozatos áttérés a relatív rendszerről az abszolút rendszerre,
• hallás utáni felismerési és írásgyakorlatok,
• életkornak megfelelő szintű improvizációs gyakorlatok,
• sok közös éneklés, előbb egy – majd több szólamban,
• a zeneirodalom remekeinek életkorhoz illesztett megismerése stb.

 

Kodály útmutatásának megfelelően mi is a magyar népzenét tekintjük a tananyag gerincének. Vigyázunk azonban arra, nehogy kényszerű, kötelező tananyaggá merevedjék a népdal. A tanulók megtanulják elemezni, rendszerezni a népdalokat, de a legfőbb céljuk, hogy örömmel énekeljék azokat, és mennél többet ismerjenek meg közülük, s mint sajátjukat, de ugyanakkor nemzetük kulturális kincseiként meg is őrizzék őket.

A zenei ismereteket a Kodály által szorgalmazott relatív szolmizáció alapján sajátíttatjuk el. A szolmizáció ill. a szolfézs más elemeinek tanítása azonban nem célja, még csak nem is lényege, hanem egyik eszköze a módszertannak (ezzel kapcsolatban lásd lentebb a Bartók kórusok tanításának leírását is). A legfontosabb feladat, hogy a zene „technikájának-technológiájának” elsajátítása során tanulóink mennél több igazi zenei élményhez jussanak.

Széles körben alkalmazzuk a Yamaha C-szoprán furulyát, mint hallás segítő eszközt, elsősorban az alsótagozaton, ahol használata mindennapos. Tapasztalataink szerint annak ellenére, hogy a furulyán „tisztán” játszani nem könnyű, használata mégis tisztítja a hallást, egyúttal a személyes teljesítményt részben függetleníti az éneklési készségtől. Így átsegít azon az időszakon, amelyben a gyermek még nem tudja saját hamis vagy tiszta éneklését tudatosan megítélni és szükség esetén korrigálni. A felsőtagozaton a furulyát egyre csökkenő mértékben, de használjuk. A furulya széles körű használata lehetővé teszi, hogy tanulóink nagy számban kapcsolódjanak be a közös hangszeres zenélésbe.

A közös éneklés végig kíséri a 2-8. osztályokat. A másodikosok hetente egy órában a Babakórus munkájában vesznek részt, a harmadikosok és negyedikesek a Kicsinyek kórusában énekelnek, a felsőtagozatosok a Nagykórusban.

A hangszert tanuló tehetséges gyerekek részt vehetnek a Camerata Piccola együttes munkájában. E kis zenekar elsősorban reneszánsz és barokk zenét játszik, és rendszeresen részt vesz iskolai és iskolán kívüli rendezvényeken. A „hangszerelés” az adott darab hangzásigényéhez igazodik, a zenekar gerincét a különböző hangolású furulyák alkotják, de a zenélésben részt vesznek vonósok, ütősök, billentyűsök is.

A nyolcadik osztályban májusban vizsgát tesznek a tanulók, amelynek elsődleges haszna, hogy összefoglaló, rendszerező munkát igényel a felkészülés. A tanulók számot adhatnak a 8 év során szerzett zeneirodalmi, zeneelméleti tudásukról, éneklési készségük fokáról.

 

III. A zenei tagozat sajátos kérdései

A bevezetőben említettük, hogy a zenei általános iskola-típus, az első ilyen iskola 1950-ben jött létre. Az azóta eltelt évtizedekben az ún. Kodály módszernek gazdag irodalma keletkezett, de még gazdagabb tapasztalati anyag gyűlt össze az ének-zene tagozatos iskolák működése során. Az alábbiakban az ének-zene tagozat egyes elméleti kérdésével foglalkozunk, távolról sem a teljességre törekvés jegyében, hanem inkább saját tapasztalataink rendszerezéseként. Úgy ítéljük meg, hogy az ének-zenei tagozatos iskolák kulcskérdései:

• milyen képességű gyermekek iskolája az ének-zenei,
• milyen személyiség ideált kíván kialakítani az ének-zenei,
• milyen humán erőfeltételei vannak az ének-zenei sikeres működésének.

 

1. A zenei képességek kérdései

Alapkérdés, hogy kinek az iskolája az ének-zenei iskola? Sajátos képességekkel rendelkező gyerekeké, vagy bárkié? Ugyanezen kérdés variációi:

• öt-hat éves korban felismerhető-e a muzikalitás, mint személyes adottság?
• ha igen, az indokolja-e az ének-zenei iskola választását?
• ha nem, az indokolja-e a nemleges választás?

 

A kérdés tulajdonképpen egy nagyon korai „pályaválasztási” kérdés is, hiszen fogalmazható úgy is:

• zenei pályára készít fel az ének-zenei általános?

 

Nyilvánvaló, hogy az óvodás korban felismerhető, átlagnál erősebb muzikalitás (vonzódás az énekes, mozgásos játékokhoz, jó hallás, tiszta énekhang, jó ritmusérzék stb.) joggal bátorítja fel a szülőket az ének-zenei tagozatos választására. Ennél kategorikusabb állítás azonban nem fogalmazható meg.

Tapasztalataink egyértelműen azt bizonyítják, hogy minden egészséges gyermek alkalmas arra, hogy az ének-zenei általános iskolában támasztott sajátos követelményeknek megfeleljen. Az „egészséges” fogalma alatt elsősorban az életkornak megfelelő értelmi-érzelmi fejlettséget, figyelem összpontosító képességet és mentális zavarmentességet értjük.

Sokszor hallani szülők kedélyeskedő jellemzését gyermekükről, aki olyan „botfülű”, vagy „morgós”, hogy úgysem lehet megtanítani énekelni. A szakmai irodalom sokszorosan tisztázta, hogy ha ilyen gyerekek vannak is, az csak annak tulajdonítható, hogy kis koruk óta zeneileg ingerszegény környezetben vagy zeneileg igénytelen nevelésben volt részük. Helyes képzéssel mind a botfül, mind a morgás tökéletesen kiküszöbölhető, az ezt kétségbe vonó előítélet terjedése ellen iskolánkban mindent megteszünk. Minden induló ének-zenei osztályba felveszünk egy-pár olyan gyereket, aki hallás és éneklési képesség tekintetében kifejezetten rossz, de egyébként képességeit illetően jó. Ezek a gyerekek – céltudatos pedagógusi törődés mellett – egy-két éven belül biztonsággal utolérik társaikat.

A zenei általános tehát nem „kirekesztő” jellegű, nincsenek olyan zenei képességek, melyek hiánya a beiratkozás lehetőségét kizárná. Iskolánk felvételi irányelveit ennek megfelelően alakítottuk ki.

Ugyanakkor természetesen vannak zeneileg tehetségesebb gyerekek, s ez a tehetség bármilyen korán megnyilvánulhat. Különösen valószínű, hogy a már óvodás korban fokozott muzikalitást felmutató gyerekek szakszerű zenei nevelés mellett tehetségüket még jobban ki tudják érlelni. E helyzet sajátos pedagógiai veszélyt hordoz. Felmerül a kérdés, milyen mértékben szabad általános iskolás korú gyermekeket zenei pálya felé terelni.

Határozott véleményünk, hogy az általános iskola nem vállalhat olyan szerepet, mely a gyermek kialakulatlan személyiségét valamilyen irányban határozottan és egyoldalúan befolyásolná. Kötelességünk a tehetség felismerése és kibontakozásának segítése, de ez nem jelenti azt, hogy zenészeket akarjunk nevelni. Természetesen büszkék vagyunk azokra a tanítványainkra, akik zenei pályára kerültek és ott sikereket értek el, de csak úgy, mint bármely más területen érvényesülőkre.

Álláspontunk szerint a kodályi ideák nem zenész országot, hanem zeneileg művelt országot céloztak meg. A mi célunk az, hogy zeneileg művelt felnőttek legyenek tanitványainkból, bármilyen pályát is választanak, akár tanárok, munkások, orvosok, stb. lesznek belőlük.

 

2. A zenei általános és a személyiség fejlődés

A kodályi ének-zenei általános iskola nem többet és nem kevesebbet céloz meg, mint a lelkileg és szellemileg kiegyensúlyozott személyiség kialakítását.

E tanulmánynak nem célja a személyiség fejlődés tudományos elméleteinek ismertetése vagy értékelése. Témánk szempontjából a személyiség fejlődésének három dimenzióját emeljük ki:

A motorikus, az intellektuális és a mentális képességeket.

A tudományos, majd az információs forradalom korszakában e képességek fejlesztésére fordított erők között egyre inkább megbomlott az egyensúly, uralkodóvá váltak az intellektuális képességeket fejlesztő iskolák, sorvad a testnevelés oktatás, és az oktatás javára egyre kisebb súlyú a nevelés.

A motorikus képességek (összetett mozgások és pszichikus folyamatok végrehajtásának képessége) fejlesztésének az eszközei: az általános testi erőnlét, ügyességet, kitartást, fegyelmet fejlesztő testnevelés, a zene aktív művelésével együttjáró ének-zene oktatás, és a tánctanítás. Hogy a szalagavató bálokon sok a botlábú, a zene ritmusát követni még véletlenül sem képes, rossz tartású érettségiző, azt mosolyogva vesszük tudomásul.

Az ének-zene tagozat több területen is enyhíteni tudja az intellektualitás nem kívánatos túlsúlyát az iskolai életben. Az iskolánkban bevezetett néptánc nem csak azt teszi lehetővé, hogy a népdalok tanulásával is megismerkedhessenek tanulóink, de az ének­lés és mozgás összekapcsolódásával újabb mozgáskoordinációs gyakorlatokat végezzenek. Annak bizonygatása pedig, hogy a hangszeres játék milyen bonyolult motorikus és pszichés mechanizmusok összehangolt működését, milyen magas szintű figyelem megosztását, milyen kemény önfegyelmet igényel, nyilván felesleges.

Talán még fontosabb az éneklés személyiség fejlesztő hatása az egyén és közösség viszonyát illetően ma, az individualizálódás, az önkifejezés, az önérvényesítés korában. A játékra, éneklésre, táncra alapozott iskolai létezési mód alapvető közösségi mozzanatokat tartalmaz, hiszen együtt játszunk, együtt énekelünk, együtt érezzük magunkat jól az iskolában. Az együtt éneklés – különösen fontos ez a kórusban való éneklésnél – a szó szoros értelmében azonos időben való lélegzet-vételt jelent, alkalmazkodnunk kell a többiekhez, elő kell segítenünk a közös sikert, mindez csak fegyelmezett viselkedés mellett lehetséges stb. Közös célok érdekében közös erőfeszítések vállalásának képessége olyan személyiségi érték, mely mai világunkban a legfontosabbak és legkívánatosabbak közé tartozik.

(Mindezek tükrében nyilvánvalóan nem véletlen, hogy iskolánk sokat szereplő együttesei – Nagykórus, Kamarakórus, Camerta Piccola – kifogástalan viselkedésükkel is sok elismerést szereztek. Több alkalommal felnőttek számára is rendkívül fárasztó külföldi vendégszereplés sorozatokat csináltak végig összefogottan, jó kedvvel, s anélkül, hogy akár a vendéglátóknak, vagy az utazásban résztvevő busz sofőröknek, akár a kísérő tanároknak bármi módon fegyelmezni kellett volna őket.)

Nyilvánvaló, hogy a személyiség alakításának sok más eszköze is van, de iskolánkban azt tapasztaljuk, hogy az ének-zenei tagozatra járók, a nyolcadik év végére más mentalitásúak, mint az általános tagozatra járók. Tapasztalataink újra és újra meg­erő­sítik azon meggyőződésünket, hogy a kodályi ideák alkalmazása a nevelő-oktató mun­kában közelebb visz bennünket is az egészséges személyiségű fiatalok neveléséhez.

 

3. Iskola vezetés és tantestület

A zenei tagozat sajátos kérdési között kell megemlékeznünk az iskola vezetés és a tantestület szerepéről.

Saját iskolánk és más ének-zenei iskolák munkája kapcsán szerzett tapasztalataink azt erősítik, hogy az iskola vezetésének és a tantestület hangadó tanárainak alapvető szerepe van abban, hogy az iskola eredményesen működik-e. E közhely-szerű megállapítással arra kívánunk utalni, hogy semmilyen pedagógiai módszer, a legjobb sem, az ún. Kodály módszer sem lehet sikeres, ha a megvalósításában érdekeltek nem elkötelezett hívei a módszernek, nem ismerik mélyében az elvek és a gyakorlat kérdéseit.

Mint mindenben, ebben is meghatározó az iskola vezetése, azon belül is elsősorban az igazgató személyisége. Ha az igazgató csupán az énektanárok vagy az „ének tanszak” belügyének tekinti az ének-zenei tagozatot, a siker legfeljebb mérsékelt lesz.

Az iskolánkban az ének-zenei tagozat akkor kezdett meghatározó szerepet játszani, amikor az iskola vezetője 1975-ben Nánási Zoltánné lett, aki énektanári végzettséggel rendelkezett. Őt 1988-tól igazgatóként olyan pedagógus követte dr. Locs­mán­di Miklósné Vá­rady Klára személyében, aki a Kecskeméti Ének-zenei Általános Iskola alapító legelső osztályának volt növendéke, és aki felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Énektanár és Karvezetőképző szakán folytatta és fejezte be. (Már 17 éve volt az iskola énektanára, 1983-tól pedig általános igazgatóhelyettese.)

Elkötelezett irányítása nyomán az iskola újabb dinamikus fejlődési szakaszba lépett. (Pl.: a már korábban említett 1989-ben létrejött hangszeres tagozat.)

Rendkívül fontos a tantestület többi, nem ének szakos tagjának szerepe is. A tanítóknak és tanároknak nem csak a tanórákon elvégzendő anyaggal kell törődniük, hanem létre kell hozniok azt az iskolai kulturális légkört, amelyben a kodályi ideák magja meg tud foganni és fejlődésnek tud indulni: „kultúra pártoló” módon kell viselkedniök. A kultúra pártoláson olyan apró dolgokat értünk, mint pl. azt, hogy a matematika szakos osztályfőnök is menjen el meghallgatni osztálya tanulóinak produkcióját a hangszeres tanszaki hangversenyen. A tantestület ilyen irányú fejlődése hosszú folyamat, mely feltételezi az iskola folyamatosan születő „kulturális sikereit”.

Az ének-zenei tagozaton folyó mindennapos oktató-nevelő munka is jelentős többlet erőfeszítést igényel pedagógusainktól. Az a fogékonyság és ennek megfelelő teljesítmény többlet, mely a zenei tagozatos gyermekeknél tapasztalható, megköveteli a pedagógusoktól is a fokozott készenlétet és az emelt szintű teljesítményt.

Elmondhatjuk, hogy pedagógusaink többsége tisztában van az ének-zenei tagozatunk fontosságával, és személyesen is rendszeresen és szívesen hozzájárul azoknak az akcióknak a sikeréhez, melyekben gyermekeink részt vesznek.

Nem tagadjuk, hogy a pedagógus réteg mai szociális helyzete egyáltalán nem kedvez annak, hogy ezeket a folyamatokat az iskolán belül tovább erősítsük.

Végül szólnunk kell az énektanárok szerepéről is.

Az ének-zenei tagozat nem működhet magasan képzett énektanárok nélkül. Szerencsére az utóbbi évtizedekben mindig volt legalább két olyan tanárunk, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Énektanár és Karvezetőképző szakán végzett, de van olyan énektanárunk is, aki végzettségét ugyan nem Zeneakadémián szerezte, de tehetsége és személyes elkötelezettsége révén kimagasló eredményeket ér el.

 

A tantestület

 

Igazgatónő, valamint énektanár:

dr. Locsmándi Miklósné Várady Klára, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1971-től.

 

A zenei tagozat tanárai: énektanárok:

József Dénesné Ütő Amália  Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 1988-tól

Vass Veronika Egri Tanárképző Főiskola 1984-től

Milibákné Megyesi Éva (gyesen)  Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 1988-tól

Mészáros Márta óraadó főiskolai hallgató ELTE ÁITK 1998-tól

Szedelák Ilona óraadó ELTE ÁITK 1998-tól

 

hangszeres tanárok:

Szabó Imréné, zongora tanárképző főiskola 1989-től

Gógucz Emma, zongora tanárképző főiskola 1997-től

Pap Anna Inkeri, zongora tanárképző főiskola 1998-tõl

Vilmányi Alexandra, zongora tanárképző főiskola 1998-tõl

Nagy Harold, hegedű tanárképző főiskola 1990-től

Könözsi Péter, gordonka tanárképző főiskola 1997-től.

 

A közismereti tárgyakat tanító pedagógusok:

76%-a  több, mint 5 éve,

54%-a  több, mint 10 éve,

34%-a  több, mint 15 éve,

26%-a  több, mint 20 éve tagja a tantestületnek.

 

Mindezek ellenére évek óta akut problémánk az énektanári státusok betöltése, annál is inkább, mivel 1990. óta minden évben eggyel több ének-zenei osztályunk van. Annak ellenére, hogy magas presztízsű és sok sikerszerzési lehetőséggel bíztató állást tudunk ajánlani, s rendszeresen toborzunk mind a Zeneakadémián, mind a hasonló profilú tanárképző főiskolákon, nincs jelentkező. Úgy ítéljük meg, hogy az ének-zenei általános iskolai hagyományok megmaradásának és továbbfejlődésének ma a legsúlyosabb akadálya a magasan képzett és az énektanítás iránt elkötelezett énektanárok hiánya.

 

IV. A zenei tagozat az általános iskola keretei között

A Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola – nevének megfelelően – nem csak ének-zene tagozatos iskola, Hiszen van általános tantervű tagozata is. E kettősség lehetővé teszi, hogy az ének-zenei tagozatot ne csak önmagában, hanem az általános tantervű tagozattal állandó összehasonlításban vizsgálhassuk, sőt a két tagozat közötti áthatásokat is számba vegyük. E számbavétel lehetővé teszi, hogy módszeresen körbejárjuk, vannak-e az ének-zenei tagozatnak olyan előnyei, s ha vannak, melyek azok, amelyek az iskolák versenyében meghatározóak lehetnek.

 

1. A kiválasztás kérdései

Furcsa módon nem állíthatjuk, hogy van olyan, objektív mércéket alkalmazó módszer, amelyről azt állíthatnánk, hogy a válogatás szükséges és elégséges követelményeit meghatározza. De ennek a kérdésnek nem is tulajdonítunk jelentőséget. Iskolánkban az ének-zenei osztályokba való bejutás feltétele nem a különlegesen jó hallás, ritmusérzék, vagy a muzikalitás más megnyilvánulása, sokkal inkább az általános érzelmi fejlettség, fogékonyság, figyelem összpontosító képesség, kommunikációs készség, melynek megléte minden különösebb rafinéria nélkül, képletesen szólva egyszerűen a szemek csillogásából biztonsággal megállapítható.

A meghallgatásra akkor is szükség van, ha a fenti mondatok látszólag éppen annak fontosságát teszik kétségessé. A kiválasztás és pedagógiai módszer mellett ugyanis rendkívül fontos a szülők együttműködése, töretlen bizalma abban, hogy gyermekük a lehető legjobb helyre került. Ha a tagozat híre jó, a szülők szívesen hozzák gyermeküket a zenei osztályba, ez túljelentkezést eredményez, mely lehetővé teszi a legtehetségesebb gyerekek kiválasztását. Az általános értelemben jobb képességű gyermekek kiválasztása jobb esélyt ad az egyébként is hatékonyabb oktatási-nevelési módszer sikerének. A gyermekek az évek múltával bizonyítani fogják az iskola jóságát, az iskola presztízse tehát tovább nő. Mindez egy olyan, önmagát erősítő folyamatot eredményez, mely újból és újból igazolja a kiválasztás és a módszer helyességét. A kiválasztás és módszer egymást segíti és erősíti.

 

2. A zenei általános vonzásköre

A szigorúan körzetekre épülő iskolarendszer idején a meghallgatási rendszer bevezetésének természetes velejárója volt, hogy nem túl nagy létszámban ugyan, de a körzethatáron kívüli gyerekek is beiratkozhattak. A körzeti rendszer oldása óta a szülők bárhova beírathatják gyermeküket, de az iskolák csak a körzetes gyerekeket kötelesek fogadni. E változás kedvez az iskolák differenciálódásának, s következtében iskolánkban is jelentősen megnőtt a körzeten kívüli gyermekek száma.

 

Az alábbi táblázat számai azt mutatják, hogyan változott az utolsó 9 évben a zenei ill. normál tagozaton az egyes osztályokba beiratkozott gyerekek száma.

 

             ének-zene tagozat       általános tagozat      összesen

90-91                255                            454                      709

91-92                260                            428                      688

92-93                275                            360                      635

93-94                296                            349                      644

94-95                308                            326                      634

95-96                316                            394                      610

96-97                338                            268                      606

97-98                347                            247                      594

98-99                367                            230                      597

 

A táblázat második és harmadik oszlopnak egybevetése plasztikusan mutatja, hogy amíg az általános tagozat gyermeklétszáma majdnem felére csökkent, az ének-zene tagozatos gyermekek száma majdnem felével nőtt. E két, egymással ellentétes irányú változás eredője szemlélteti a körzetek átrendezéséből és a demográfiai hullámvölgyből származó létszám csökkenés mértékét. E csökkenés értékeléséhez azonban hozzá tartozik, hogy iskolánk az 1990-es évek elején az elviselhetetlenség határáig „túlnépesedett” volt, s valójában a mai gyermeklétszám felel meg az épület adottságainak. Ugyanerre az időszakra esik a 6 ill. 8 osztályos gimnáziumi rendszerre történő részleges áttérés is, mely szintén létszám csökkentő hatású volt, ugyanis azok a szülők, akik a mielőbbi gimnáziumba kerülést részesítették előnyben, elvitték gyermekeiket. Egyben elmondható az is, hogy az iskolán belül fokozatosan eltolódik az arány a körzeten kívüli gyermekek javára. Ma a körzetes gyermekek aránya 10,2%, azaz 10 közül legalább 9 gyermek szülei tudatosan választják iskolánkat.

Az ének-zene tagozat jelentős erejét és vonzó hatását tehát éppen abban láthatjuk, hogy abban az időszakban, amikor több újpesti iskolában drasztikusan csökkent a gyermeklétszáma, iskolánk jelentősen növelni tudta a körzeten kívüli gyermekek számát.

 

3. A zenei nevelés hatása más tárgyakra

Az ének-zene tagozat lehetséges előnyeivel kapcsolatban visszatérő motívum a „transzfer hatás”, melynek lényege az, hogy a zenei osztályok a közismereti tárgyakban az átlagosnál jobb eredményeket érnek el. A korábbiakban már utaltunk arra, hogy a zenei készségek és ismeretek egy sor más, fontos képességgel szoros kapcsolatban állnak. A téma elméleti összefüggéseinek részletes tárgyalása helyett itt csupán az ötvonalas kottaírásnak és az időfüggést mutató jelenségek grafikonos ábrázolásának rokonságára, ill. a zenei és matematikai képességek gyakori együttfutásának ismert tényeire hivatkozunk. A hangok, dallamok, harmóniák, ritmusok világa rendkívül erős és kiterjedt logikai rendet hordoz. Helyénvaló a következtetés, hogy aki ebben a rendben eligazodik, könnyebben barátkozik meg más „logikus” dolgokkal is, legyen az biológia, kémia, fizika, vagy bármely más tudomány.

Tanulmányunkhoz összegyűjtöttük és táblázatba gyűjtöttük azokat a tanulmányi verseny eredményeket, melyeket felső tagozatos tanulóink az elmúlt 5 évben elértek.

 

Az 1997/98-as tanévben közismereti tárgyakból a kerületi versenyeken elért helyezések

 

​

 

Az adatok jól mutatják, hogy a zenei osztályok eredményei jelentősen jobbak, mint az általános tagozatú osztályoké, a helyezések négyötödét az ének-zenei osztályok tanulói szerezték meg.

 

4. Tehetséggondozás

A tehetséggondozás és felzárkóztatás minden iskola típus központi problémája. Az átlagnál gyengébb teljesítményt nyújtók visszafogják a többieket is, az átlagnál jobb képességűek unatkozhatnak, vagy akár deviánssá torzulhatnak. E problémákat az élet hozza, ideologikus módon nem megoldhatóak.

A valóban szélsőségesen gyenge képességű és a zseniális gyerekeket nem tekintve az elkülönítés nem jelenthet megoldást egyetlen, általános képzést nyújtó, kötelező jellegű iskola számára sem. Bár iskolánk történetében – az adottságok által vezérelt kényszerből fakadóan – nem példa nélkül álló a felzárkóztató osztály.

A felzárkóztatás és tehetséggondozás problémáit külön kell vizsgálnunk a zenei ill. a közismereti tárgyaknál.

A zenei tárgyakat illetően korábban említettük, hogy az egészséges gyerekek „eleve” rendelkeznek a szükséges elemi képességekkel. Ezek mértéke természetesen változó. Említettük azt is, hogy a kiválasztásnál nem kizáró/kiválasztó szempont a muzikalitás, sőt, rendszeresen felveszünk kifejezetten „botfülű”, „ritmus-érzéketlen” ill. „morgós” gyermekeket is. Az ő felzárkóztatásuk tanórán belüli megkülönböztető figyelemmel (biztos hallásúak mellé ültetés, a fenyegető kudarcélmények tudatos megelőzése, elhárítása), többlet gyakorlással, utánozással, az ösztönzés különböző módozataival történik. Elmondhatjuk, hogy az e téren ismert pedagógusi eszköztár lehetővé teszi a hatékony felzárkóztatást, s e problémák a gyakorlatban gyorsan megoldódnak.

A különösen tehetséges gyerekek zenei továbbképzésére már alsó tagozattól rendelkezésre áll a hangszeres tanszak.

A hangszerre történő felvétel szinte mindig az énektanár kezdeményezésére, de mindig a tanszak vezetésének döntése alapján történik. A kiválasztásra az első osztály végén, a gyermek általános értelmi fejlettségének mérlegelése alapján kerül sor.

Sok éves tapasztalataink alapján a gyerekeket három csoportba soroljuk:

• akiknek kifejezetten javasoljuk a hangszertanulást,
• akiknél a saját ambíciót tekintjük irányadónak,
• akiknek nem javasoljuk a hangszertanulás megkezdését.

 

A közismereti tárgyak tekintetében a felzárkóztatás és tehetséggondozás kérdését egészen más módon közelítjük meg.

Iskolánk 1989. óta módosított tanterv alapján dolgozik, melyet az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési Alapja elfogadott és támogatott. E tanterv szerint a 6. osztálytól differenciált csoportokban (jó, közepes, gyenge) történik a magyar, matematika, a 7. osztálytól a fizika és a kémia oktatás, ill. osztott csoportokban tanítjuk az angol ill. német nyelveket is. A különböző szintekhez tartozó csoportok részletesen kidolgozott követelmény rendszer alapján sajátítják el a tananyagot. A csoportok összeállítása a tanulók képességeinek figyelembevételével történik, úgy, hogy az egyes csoportokba vegyesen zene- és általános tagozatos gyerekeket is válogatunk.

A párhuzamos csoportok közül a gyengébb is eléri az előírt követelmény szintet, az erősebb pedig meghaladj azt. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a legfontosabb közismereti tárgyak tekintetében a tehetségesebb gyerekek jobban érvényesülhessenek. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy iskolánkon belül kis magyar, matematika, fizika és kémia „tagozatok” működnek. A csoportok átjárhatóak, a gyengébb csoportból a legjobbak feljebb léphetnek, a lemaradók lejjebb. A differenciálásnak ez a módszere nagyon előnyösnek bizonyult a továbbtanulással kapcsolatban. A gyerekek és a szülők is pontosabban tudják felmérni a továbbtanulási esélyeket, nem táplálnak hiú reményeket, így iskola választásuk reálisabb lesz. Mindennek eredményeként nyolcadikosaink jellemző módon a továbbtanulási lapon esőként megjelölt iskolában tanulhatnak tovább.

Az egyéni felzárkóztatásra szoruló gyermekeket a 7.-8. osztályban napi két órányi térítésmentes tanulószobával segítjük, ahol szakkorrepetálást kapnak.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy iskolánkban a tehetséggondozás és felzárkóztatás nem elszigetelt gyermek csoportok speciális kezelését jelenti, hanem sokkal inkább az oktató-nevelő munka központi, stratégiai elemét képezi, hiszen célunk az, hogy minden növendékünk – a zenei és nem zenei tárgyakat illetően – személyiségéhez legjobban illeszkedő irányítást kapjon.

 

5. A zenei általános, mint kulturális központ

Iskolánk elsősorban zenélő tanítványainkon keresztül tud hatást gyakorolni szűkebb és tágabb környezetére, elsősorban a gyermekek családjára.

A korábbi fejezetekben már említettük, hogy az iskola egyes rendezvényei (az ének-zene tagozat évzáró hangversenye, a hangszeres tanszakok hangversenyei) sajátos iskolai „szertartásokká” nemesedtek, s a szereplő gyerekek családtagjai örömmel és nagy számban jönnek.

Az iskola sajátos kisugárzása jól felmérhető azon szülők viselkedésének különbözőségén, akik gyermekük 6. évétől „hozzászoktak” az iskola mozgásformáihoz, illetve akik csak később hozták iskolánkba gyermeküket. Akik már ismerik szokásainkat, tudják, hogy nálunk egy-egy iskolai rendezvény vagy hangverseny akkor is bensőséges ünnep, ha csak egy kopott tanteremben tartjuk. Az „újoncok” kezdetben csodálkozhatnak a szokatlan jelenségeken, majd alkalmazkodnak.

Iskolai ünnepeink között egy fajta korszak nyitó volt a Pécsi Sebestyén nevének felvétele alkalmával rendezett „gála” hangversenyünk, melyen bemutatjuk Victor Máté: Sárkány és a Zöld Lovag című gyermekoperáját a 3.-8. zenei osztályaink tanulóinak szereplésével és növendékeink, tanáraink és barátaink részvételével összetoborzott zenekar közreműködésével. Ugyanezen est második felében Bach: Parasztkantátáját is műsorra tűztük. Nagykórus, zenekar, szólisták … Ettől kezdve minden évben megrendezzük a „Pécsi Gálát”, mely az évzáró hangverseny mellett ma már iskolánk legjelentősebb rendezvénye.

A Pécsi Gála abban különbözik a többi programunktól, hogy annak műsorában a komoly zenei produkciók mellett minden másnak helye lehet, ami a jó ízlés kívánalmainak megfelel. Musical adaptáció, reneszánsz pásztorjáték, verses összeállítás, néptánc és modern ritmikus tánc produkciók, divatos „jazz balett” számok, németül vagy angolul előadott kis jelenetek stb. E rendezvény egyik alapvető célja, hogy mennél több gyermek szerepeljen. A szülők rendkívül hálásak, ha gyermeküket színpadon láthatják, a nézőtéren a bölcsődés kistestvértől a nagyszülőkig mindenki a produkció sikeréért izgul, a hangulat felfokozottan örömteli, ünnepélyes de mégis bensőséges. A műsort megelőzően a szülők késő éjszakába nyúlóan készítik a jelmezeket és a színpadi kellékeket, sütik a süteményeket, melyeket a műsor szünetében fognak kínálni.

Fontos annak kiemelése, hogy e műsorok – ellentétben az évzáró hangversennyel – nem zenei műsorok, mégis ezer szállal kapcsolódnak az ének-zenei tagozathoz. Az ének-zene tagozat sajátos rendezvényeiből – az iskolai hangversenyekből – fejlődik ki. A hangadók a zene tagozatos osztályok, melyek között mára kialakult egy olyan, egészséges verseny, melyben az osztályok abban vetélkednek, kik tudnak jobb műsorszámot kiállítani.

Egy-egy ilyen gálaműsor színpadra állítása óriási erőfeszítést igényel a gyermekeket irányító pedagógusoktól. Ők a gyermekek sikereiért a műsor végén egy meghajlással mondhatnak köszönetet.

Tantestületünkben évek óta érvényben van egy szokás. Ha jutalmazási lehetőség adódik, az első számú kiválasztási szempont: ki mennyit tett az iskola jó híréért. Minden pedagógus tudja, hogy az ő személyes sorsa is függ attól, milyen az iskola kisugárzása, milyen a híre, mennyire képes a szülők elismerését és szeretetét megnyerni.

Ha az iskola szűkebb és tágabb környezetére gyakorolt hatását leltárszerűen kellene számba venni, mindenképpen szólni kellene arról, hogy már több, mint egy évtizede évente 5-10 alkalommal járnak hozzánk dán pedagógusok kifejezetten az ének-zene oktatás tanulmányozására. Szólni kellene azokról az egyházi és világi szervezetekről, melyekkel folyamatos kapcsolatokat ápolunk. Mindezen kapcsolatoknak kulcsai éneklő-zenélő gyermekeink, akik minden alkalommal el tudják bűvölni a felnőtteket ígéretes teljesítményeikkel. Így az éne-zenei általános iskola a mindenapi oktató-nevelő munka színteréből egyúttal egy olyan kulturális központtá változik, ahol a gyerekek produkciói közvetítik családtagjaiknak az értékes kultúra üzeneteit.

 

6. Továbbtanulás

Az iskola hatékony működésének egyik fontos minősítője a továbbtanulási statisztika. Összegyűjtöttük az utolsó négy évben iskolánkban végzett növendékeink továbbtanulási adatait, és táblázatba foglaltuk őket.

A továbbtanulási statisztika bemutatja az általános és ének-zenei tagozaton végzett növendékek számát a választott iskolatípus:

• gimnázium,
• szakközépiskola,
• szakmunkásképző
• szakiskola,
• nem tanul tovább,

szerinti bontásban.

 

​

 

Továbbtanulási adatok

 

Az általános és ének-zenei tagozat továbbtanulási eredményeinek összehasonlítására a továbbtanulók abszolút száma nem alkalmas, hiszen lényegében mindenki továbbtanul, akár ének-zenei, akár általános tagozatra jár. Az összehasonlításnak nem a mennyiségi szempontra (hányan), hanem a minőségre (hol) kell koncentrálnia.

A táblázat adataiból látható, hogy a továbbtanulási mutatószám minden évben jóval magasabb az ének-zenei osztályoknál, világosan mutatja, hogy az ének-zenei tagozat a közismereti tárgyakban elért eredményeket illetően lényegesen jobb, mint az ugyanazon iskolában működő általános tagozat. Ez a tény az un. transzfer hatás működésének egyértelmű bizonyítéka.

 

7. A végzett növendékek utóélete

A továbbtanulási statisztika az iskolánk elhagyásakor érvényes helyzetet mutatja, azt, tanulóink minként vették életükben az első fontos akadályt. Kérdés, hogy milyen képet kaphatnánk, ha sok évvel később pillantanánk be volt növendékeink életébe. Ők a nyolcadik osztály befejezése után az esetek döntő többségén eltűnnek az iskola látóköréből. Az ének-zenei tagozat negyven éves alapítási évfordulója azonban alkalmat adott arra, hogy megszólítsuk őket. Felhívásunkra sokan eljöttek, hogy velünk együtt elénekelhessék Kodály: Magyarokhoz című kánonját a zeneakadémiai ünnepi hangversenyünkön. Így viszonylag jó helyzetben vagyunk ahhoz, hogy közelítő képet fessünk volt tanítványaink sorsáról.

A találkozások alapján arra következtethetünk, hogy volt növendékeink pályaválasztásában és további sorsuk alakulásában az iskolánkban eltöltött nyolc év meghatározó volt. Bizonyítja ezt – többek között – a számos felsőfokú végzettség, hivatásszerű zenei foglalkozás.

 

Összefoglalás

 

Amint a bevezetőben jeleztük, tanulmányunk fő üzenete annak bizonyítása, hogy a kodályi ének-zenei általános típus eredményesen képes felvenni a versenyt a rivális iskola típusokkal.

Kodály halála után hamar megszólaltak azok a hangok, melyek életművének fényét tompítani akarták.

Az oktatás fokozatos liberalizálódásával megszülettek a nyelvi és közismereti tárgyakra szakosodott, konkurens iskolák, s a zenei általános korábbi helyzeti előnye megszűnt. A NAT vitái során már az a félelem is megjelent, hogy egyáltalán fennmaradhatnak-e a jövőben az ének-zenei általános iskolák. Nemrégen az iskolai ének­ta­nítást nyilvános és igazságtalan támadás is érte a sajtóban, a támadás egyértelműen a kodályi értékrendre irányult. Végül a túlhajtott liberalizálási ideológiák a NAT révén egy pedagógiailag alacsonyabb szintű, pénzügyi eszközökkel kikény­sze­rí­tett egyenlősdiben vélték megtalálni a már kialakult káosz ellenszerét. Ebben a helyzetben valóban semmi sem garantálhatja az ének-zenei általános iskola típus továbbélését, hacsak maguk az érintett iskolák nem képesek – belső felhajtó erőik mozgósítása révén – saját jövőjük biztosítására.

Az ének-zenei tagozatos iskolák sorsa ma ezen iskolák tanárainak és vezetőinek kezében van. Hiába minden tudományos érv, tapasztalat, eredmény, világszerte kivívott elismerés, csak az az iskola maradhat fenn, melyet a szülők is fennmaradásra ítélnek. Az ének-zene tagozatos iskolák tanárainak és vezetőinek a szülők számára kell bebizonyítaniok napról napra és évről évre, hogy az ének-zenei gyermekeik számára valami olyan többletet ad, melyet máshol nem kapnak meg.

Szerencse a bajban, hogy a szülők nem törődnek ideológiákkal, hiszen legdrágább kincsükről van szó. Odaviszik gyermeküket, ahol a legjobbat remélhetik. Ha egy iskoláról jó véleményük alakul ki, hatásosabban terjesztik szülőtársaik között, mint a legjobb reklám. Ha a divatos ideológiák által reklámozott iskolák időlegesen vonzzák is a szülőket, ha csalódnak, nem tétováznak, és más iskolát választana.

A szülők pozitív tapasztalata, hálája és szeretete alapvető jelentőségű az iskola sorsát illetően. Minden lehetséges tisztességes eszközzel – ezek között természetesen első helyen a szeretetteljes, igényes és eredményes oktató-nevelő munkával – meg kell azt szerezni. Ha a szülői bizalom megvan, könnyebben kezelhetőek az egyébként nem kizárható kisebb konfliktusok, könnyebben megoldhatóak a pénztelenségből adódó problémák, de elsősorban és mindenek előtt nincs gond a gyermek utánpótlással.

A szülői bizalom lehet az alapja annak az anyagi és erkölcsi támogatásnak is, melyet az iskola a fenntartó önkormányzattól várhat, s mely nélkül az iskola nem működhet tartósan sikeresen. Elmondhatjuk, hogy kerületünk önkormányzata elismerte eredményeinket, és lehetőségeinek határain belül mindig bőkezűen támogatta munkánkat.

Iskolánknak, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskolának jó híre van, nemcsak Újpesten, de a környező kerületekben, sőt külföldön is. Az iskola pedagógusai és vezetői úgy gondolják, mindennek az alapja az irányt mutató és időt álló kodályi ideák igazsága, azok, melyek gyakorlati megvalósítása a jól képzett, hivatásszerető tanári munka és az azt támogató szülői közösség együttműködésének eredményeként működhet immáron évtizedek óta.

 

Dr. Locsmándi Miklósné Várady Klára,

a Pécsi Sebestyén Ének-zene tagozatos Általános Iskola igazgatónőjének kiegészítése:

 

1.) Dán csoportok látogatásairól

1982 óta jönnek hozzánk a különböző életkorú, foglalkozású csoportok. Annak idején az őket kísérő Dr. Szira József a Fővárosi Tanácstól kért egy peremkerületi zenei általános iskola címet. Ott – máig nem tudom, hogy kik és miért –, a mi címünket adták meg. Ez a kapcsolat olyan szorossá vált, hogy általa kétszer voltunk SKJERN-ben az ottani zeneiskola vendégeiként, majd később vendégszerepeltünk FYN szigetén.

Természetesen mi is vendégül láttuk őket.

A külföldiek jönnek először hozzánk (ez a mi elvünk), ismerjék meg vendégszeretetünket, mert ezután ők is tudják, hogy hogyan lássanak el minket.

Ilyenkor az önkormányzat mindig támogat bennünket, a szülők is kiveszik részüket a vendégfogadásból. Lehetőleg a magyar gyerek annál a külföldinél lakik, akit előtte ő látott vendégül (jó alkalom a nyelvgyakorlásra).

 

​  

 

A dán csoportok programja nálunk mindig ugyanaz:

845-re jönnek, 9 órától alsós zeneis órát, 10 órától felsős zeneis énekórát néznek meg. 11 órától tájékoztatom a vendégeket a magyar közoktatásról, a kerületünkről, Újpestről és iskolánkról. A végén lehetőségük nyílik kérdéseket feltenni. Ezzel minden csoport él és bizony érdekli őket minden, még az is, hogy mennyi a magyar pedagógusok keresete?!

 

2.) Népszokásokról, a magyarságtudat-kialakításáról.

Az első Dániában töltött szereplésünk közben kollégáinkkal rádöbbentünk, hogy a mi gyerekeink nincsenek felvértezve „magyarságtudattal” (ez 1992-ben volt). Így, amikor megérkeztünk haza, utána sürgősen beépítettük az osztályközösségi foglalkozások tanmeneteibe azt, hogy: mire, kire lehetünk és miért büszkék. Pl.: Szent-Györgyi Albert, Bartók, Kodály, Egerszegi Krisztina, stb. (Természetesen akkor ezt azért tehettük meg, mert 1989 óta – a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által – külön, engedélyezett tanterv szerint tanítottunk, illetve ez ma már a NAT beépítésével a helyi, engedélyezett tantervünk része.)

A nemzeti „büszkeségünket” fel kell építeni, azaz magyar hagyományainkat meg kell tanítani a gyerekeknek. Pesti gyerekek révén alig-alig tudnak valamit.

Most a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat:

• Mikulás (december 6.). Beöltözik egy apuka, és bemegy az osztályokba.
• Karácsonyi hangverseny (december) utolsó tanítási csütörtökén délután a református templomban.
• Kisze bábuégetés (tél elűzése) az udvaron február végén
• Keresd a nyuszit – húsvét táján.

 

Természetesen néptánc órákon és énekórákon a népszokások tanítása kötelező.

Az énekórákon 1. o-ban szorgalmi feladatként adom fel – általában január közepétől –, hogy a dalainkban előforduló tájszavakat (szülői segítséggel) értelmezzék. Pl.: guvadj, zsendice, dödöle stb.

A gyűjtőmunkát természetesen honorálom. Le kell írnom, hogy nagyon szívesen és lelkesen csinálják ezt a feladatot a kicsik.

Saját elindított „hagyomány” az is, hogy 10 éve egyeningünk van fehér-kék aprókockás gallérral és mandzsettával. Ezt a szülők veszik meg gyermekeiknek.

(Ez jól látható az 1997-s zeneakadémiai 40 éves jubileumi hangverseny felvételén.)

 

​

 

3.) A „Kodály Zoltán emlékére” szakalapítvány felhívására elkészült pályamunkánk beadása óta (1998. október) iskolánk életében a következő változások történtek:

• 1999. februárjától önkormányzati határozat bennünket is kötelezett tandíj beszedésére zeneiskolai tagozatunkon
• 1999. nyarán egy zongorával gyarapodtunk
• változás a pályázati anyaghoz képest az is, hogy az eddigi két zenei tagozatos első osztályunk és egy általános osztályunk jelenleg három zenei első osztályra növekedett az általános tantervű osztályunk mellett, amikor másutt „elfogynak” a gyerekek.